2015. január 29., csütörtök

Kristin Cashore A garabonc (Graceling 1.)

Kiadó: Houghton Mifflin Harcourt Publishing Company
Ár: 3.399 Ft
Fülszöveg:
Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

Író: Kristin Cashore
Fordította: Farkas Orsolya és Szalai Virág
Fő szereplők: Pongo Katsa Raffin herceg
Fejezetek száma: 26
Kedveltségi szint a moly.hu szerint: 89%

Pár szó az írótól:

Egy bemutatkozó regény megírása igazi csapatmunka. Teljes szívemből szeretnék köszönetet mondani nővéremnek, Catherine-nek (és a srácoknak), akik mindig elsőként olvassák az írásaimat; fantasztikus kiadómnak, Kathy Dawsonnak; ügynökömnek, Faye Bendernek, aki valódi rocksztár; Liza Ketchumnak, aki megtanított regényíróként gondolkodni; Susan Bloomnak, Cathie Merciernek, Kelly Hagernek, Jackie Horne-nak, Lisa Jahn-Clough-nak és mindenki másnak, aki megváltoztatta az életemet a Simmons College csodálatos Centre for the Study of Children's Literature intézetében; a nővéremnek, Dacnek, Dana Zacharynak, Deborah Kaplan-nak, Joan Leonardnak, anyának és Rebecca Rabinowitznak, vagyis rettenthetetlen olvasóimnak; Dániel Burbachnek, aki mindig támogatott; a nagybátyámnak, Dr. Walter Willihnganznak, aki nagy türelemmel válaszolt rengeteg buta gyógyászati kérdésemre; nagybátyáimnak, Alfio, Salvatore és Michael Previterának, akik számos még butább kérdésemre válaszoltak íjakról és nyilakról a Previtera család karácsonyi összejövetelén; és végül, de nem utolsósorban mindkét szülőmnek, mindenért.

Részletek:
  • "– Kat!
    – Mi az?
    – Elveszettnek látszol. Elfelejtetted, merre van a lakosztályod?
    – Próbálom összeszedni magam.
    – És ez meddig fog tartani? Szeretném megmutatni néhány új találmányomat!
    – Azt mondták, csinosnak kell lennem a vacsoránál.
    Raffin elvigyorodott.
    – Hát, akkor az évekig is eltarthat.
    Raffin nevetésben tört ki, mire Katsa leszakított egy gombot az egyik táskájáról, és a herceg felé hajította. Raffin visított és a földre vetődött, a gomb pedig pontosan ott csapódott a falnak, ahol korábban állt. […]"

  • "Katsa a haját markolászva megint visszasétált az asztalhoz.
    – Ó, ez rettenetes! Most mit csináljak?
    – Ha megkéri a kezed, nemet mondasz. Azt mondod neki, nem a személye ellen van kifogásod. Megmagyarázod neki, elhatároztad, hogy nem mész férjhez, hogy nem szeretnél gyerekeket; akármi is kell ahhoz, hogy megértse, nem benne van a hiba.
    – Akkor sem mennék hozzá Giddonhoz, ha az életem múlna rajta – jelentette ki Katsa. – Akkor sem, ha a tiéd múlna rajta.
    – Hát, én nem ezzel indokolnám a helyedben – nevetett Raffin szeme."



  • "Ma tudtam, amikor a kastélyhoz közeledtél; tudtam, amikor berontottál az udvarba, és leugrottál a nyeregből, és egyre erősebben és tisztábban éreztem a dühödet, ahogy felrohantál Raffin szobájába. Téged… messzebbről érezlek, mint a legtöbb embert."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése