Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.
Író: C. J. Roberts
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Besorolás: Erotikus, Romantikus, regény
Kiadás: 2015
Oldalak száma: 232
Eredeti cím: Epilouge
Szereplők: Celeb, Olivia
Kedveltségi szint: 90%
Részletek:
-Valószínűleg - forgattam a szememet. Váratlanul ért,
hogy Livvie a biztonsági övét kicsatolva, vidáman rám
vetette magát. Rátapostam a fékre, és hallottam, hogy
hátulról rám dudálnak. - Livvie! Mi a fasz van? Vezetek!
A legkevésbé sem sajnálkozott.
-Annyira boldog vagyok! Annyira, annyira boldog! -
táncolt az ülésen, aztán visszacsatolta az övét. - Claudia be
fog szarni, amikor meglát téged. Rubi elképesztően
udvarias, de Claudiának állandóan jár a szája. Úgyhogy
számíts rá, hogy lyukat beszél a hasadba. Néha egy kicsit
személyeskedik, de majd figyelmeztetem előre, mennyire
zsémbes tudsz lenni. Te jó ég, mit fogunk enni?
-Mondd, hogy az enyém vagy, Livvie - ért utol a múltam.
-A tiéd vagyok, Caleb.
Szájával bejárta az arcomat és a nyakamat. Lassú és
szenvedélyes tempónk gyorssá és mohóvá fajult.
Megszívta a húst a nyakamon, amivel nyomot hagyott. —
Te pedig az enyém vagy. Csakis az enyém.
Utáltam, hogy Livvie és köztem hogyan kezdődött
minden. Gyűlöltem, hogy valaha is fájdalmat okoztam egy
ilyen elképesztően csodálatos embernek. A múltnak mégis
megvolt a maga szépsége. Volt idő, amikor azért
küzdöttem, hogy elérjek egy nagy célt és erősebb legyek.
Livvie szégyentelenül kinyilvánította, hogy szeret, nekem
pedig hatalmam volt fölötte. A múltam szörnyűségeinek
ellenére erőt merítettem a saját lelkem sötétségének
felismeréséből. Livvie fényt engedett az életembe, ami
elvakított. Támaszért kiáltottam az új világomban.
tíz másik szörnyűség eszembe jutott, amit szívesebben
kibírnék, mintsem hogy szavakat formáljak az efféle
súlyos kérdésekre. A miért viszont mindig fontos az
embereknek. Nekem is az volt. Tudni akartam, miért
raboltak el. Tudni akartam, miért mutatott felém Rafiq igazi
ragaszkodást, amikor kicsi voltam. Az egész életem a
miértekről szólt. Válaszokkal tartoztam Livvie-nek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése