Fülszöveg:
Jack és Lexi kapcsolata igencsak rendhagyó. Két év hallgatás után a lány kap egy telefonhívást, s ez mindent megváltoztat.
Micsoda dolog, hogy Jack, az exvőlegénye arra kéri, egyengesse az útját az új nőjénél, Bekah-nál? Mindazok után, amit együtt átéltek? Ráadásul a férfi a közös múltjukra hivatkozik!
Lexi nem akar hinni a fülének.
Vajon hogyan viselkedik Lexi ebben a szívszorító drámában? Szakít egykori jegyesével, de most már tényleg és igazán? És mit ügyködik Bekah meleg fivére, aki, úgy tűnik, mindig jó időben van jó helyen? Ki lehet-e bogozni egy elképzelhetetlenül gubancos, titkokkal teli múltat? Kész katasztrófa.
Lexi Atlantába utazik Jack után, hogy végre állásfoglalásra késztesse a férfit. Vajon az előttük sorakozó számtalan akadályt sikerrel veszik-e vagy elbuknak?
Részletek:
"– Ez az augusztus finoman szólva is viharosra sikeredett. Az előrejelzések szerint a normálisról veszélyes mértékben megemelkedett a stresszhormonok szintje, a nap folyamán forró dühkitörések várhatók, és helyenként, elszórtan, veszélyes őszinteségi rohamokkal is találkozhatnak."
_________________________________________________________________________________
"Ahogy áthaladt a nappalin és a boltíves előcsarnokon, Lexi a hálószoba felé indult. Résnyire nyitotta az
ajtót, és belesett, hogy lássa, Chyna egyedül van-e a hatalmas, királyi méretű baldachinos ágyban.
– Chyna! – suttogott bele a sötétségbe. – Chyna! Ideje felkelni, kiscsaj!
Mindössze egy morgás volt a válasz, valahonnan a szoba túlsó végéből.
– Menj el!
– Na, gyerünk, emeld csak fel azt a formás kis seggedet az ágyból, és kászálódj ki, de rögtön! Van valaki
veled? Komolyan mondom, ha nem kelsz fel, mindjárt bepattanok melléd, a puccos kis hernyóselyem
lepedődre! – mondta Lexi csipkelődve, furcsamód sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint amilyet feltételezett
volna magáról a mai reggel után.
– Ne merészeld! – tompa kiáltás hallatszott valahonnan a takaró alól.
– Na, nézzük, mennyire jól ismersz! – mondta kajánul Lexi.
Chyna kelletlenül kimászott az ágyból, és a takarót a földre dobta.
– Túl jól ismerlek! – zúgolódott, miközben hátravetette csillogó fekete haját."
_________________________________________________________________________________
"– Mi van Jackkel és Bekah-val? – krákogta, és a füle mögé simította a kontyából kiszabadult tincseket.
– Nem tudom biztosan, de érzem, hogy kell lennie valaminek – vallotta be Ramsey, még közelebb
hajolva Lexihez.
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott. Nem tudja! Ez megnyugtató. Az viszont kevésbé, hogy a férfi
megint túl közel állt hozzá.
– Te… már megint… khm… – mutatott kettejük közé – a személyes terembe másztál. Azt hittem, ezt
már megbeszéltük"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése