Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó |
Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.
Író:Fő szereplők: Caleb, Livvie, Mohamed Rafiq, Vladek
Rostrovich
Fejezetek száma: 15
Értékelés a moly.hu szerint: 90%
Ára: 2.564 Ft
Író:Fő szereplők: Caleb, Livvie, Mohamed Rafiq, Vladek
Rostrovich
Fejezetek száma: 15
Értékelés a moly.hu szerint: 90%
Ára: 2.564 Ft
Íróí előszó:
Az anyukámnak, amiért feltétel nélkül szeret - még úgy is, hogy egy csomag felnőtt pelenkával mászkáltam a nyomában az élelmiszerboltban, amíg meg nem vette nekem a csipszet. Szeretlek! A férjemnek, amiért jobban hisz bennem, mint én saját magamban. Még soha senkivel nem nevettem ilyen önfeledten. Van, amiben sosem fogunk egyetérteni, de senkivel sem vitatkoznék szívesebben egy életen át. R. Robinsonnak, aki végigolvasta a történet rengeteg változatát, és továbbra is vágyott az újabbakra. Semmi kétség - te vagy az első számú rajongóm. Köszönöm, hogy mindig ilyen nyílt és őszinte vagy; s hogy sohasem magyarázkodsz. K. Ekvallnak és A. Mennie-nek, akik végigterelgettek a Sötétben (hahaha), hogy végül felbukkanjak a másik oldalon. Bölcs szavaitok, kritikus megjegyzéseitek, lelkes és kutató szemetek, özönlő e-mailjeitek és képletes fenékbe rúgásaitok nélkül ez sosem jött volna össze. Köszönöm, hogy nem hagytátok, hogy feladjam. S. Davisnek, amiért elolvasta a művemet, amikor az még rettenetes volt, és mégis hitt a tehetségemben. A. Simpsonnak a hihetetlen dizájneri tehetségéért. A fiúk a klubból mindörökké! Éljen Justin! A csajoknak (tudjátok, kik vagytok): találkozzunk a 13. emeleten egy üveg bor társaságában. Mesélnivalóm van. Szeretlek titeket!
Részletek
- "Elsírtam magam. A tehetetlenség és a düh könnyek formájában buggyant ki belőlem.
A gyengeség jele.
– Gyűlöllek!
– Nem gyűlölsz.
Tényszerűen jelentette ki, mintha jól ismerne. A széttárt lábam közé térdepelt, és fölém hajolt, kezét a szőnyegre téve. Oldalra fordítottam a fejem. Megcsókolt; először a fülem mögött, aztán végig a nyakamon.
– De azt kívánod, bárcsak gyűlölnél.
– Hagyd abba! – suttogtam.
– Miért? – suttogta ugyanolyan lágyan."
- "– Csókolj meg – kérte. – És mielőtt még nemet mondanál…
Puha, ruganyos szájához nyomtam sós ajkamat, hogy elhallgattassam. Kicsit hátrahúzódott a fellobbanó merészségemtől. De aztán hallottam a sóhajtását, és visszasimult hozzám. Mély lélegzetet vettem, nem engedvén utat a zsibbadtságomba betörni akaró mindenféle érzelmeknek.
Igyekeztem természetesen csókolni, így küzdöttem a késztetéssel, hogy elfordítsam az arcom. Hirtelen sokkal gyengédebb lett. Pedig azelőtt sosem volt gyengéd, amikor megcsókolt. Kínos helyzetnek tűnt, de éreztem, hogy valami megváltozik benne. Apró nyögés szakadt fel belőle – olyan, amilyet még nem nagyon hallottam tőle. A mellemért nyúlt, ám visszahúzta a kezét. Megint visszafogta magát. Egyszer csak valami irányításfélének az árnyékát éreztem. Minden találkozásunkkor tehetetlen voltam vele szemben, ebben a pillanatban viszont tudtam, mit akar. Engem akart. Nem csupán a testem, hanem engem. S bár akkor és ott uralkodott rajtam, kezében tartotta a sorsomat… ebben az egy csókban én birtokoltam őt. Váratlanul eltolt magától.
– Jó kislány – állapította meg, de bársonyos hangjának remegése némi zavartságról árulkodott."
- "Szörnyen néztem ki. A feldagadt és monoklis szememen kívül a hajam is egy borzas szénaboglya volt. Furcsamód azon kaptam magam, hogy próbálom elrendezni a hajam. Idiótának éreztem magam, amikor leesett a dolog abszurditása.
Igen, Livvie, ne felejts el jól kinézni a jóképű emberrabló előtt… Hülye!
Nem tudtam, mi történik velem, de Caleb állt a középpontjában. Ő volt minden fájdalom és zavar forrása. Akármi is ért vagy ér majd engem, az az ő elferdült és perverz vágyainak számlájára írható."
Szia
VálaszTörlésSzeretnem elolvasni a könyvet,írtam e-mailt is.(sandornikolett2000@gmail.com)
Köszönöm!