Fülszöveg:
A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.
Részletek:
"– Kétszakos vagy? Fizikás és matekos? Jesszusom…
– Tudom. Kockafej. – Matt vállat vont.
– Nem, ez igazán lenyűgöző. Csak meglep, hogy elfér az agyad a koponyádban.
– Különleges tömörítőprogrammal láttak el, amely lehetővé teszi, hogy a rengeteg tárolt információ csak akkor kerüljön elő, ha épp szükségem van rá. Egyelőre csupán a bétaverziót futtatom, úgyhogy elnézésedet kérem bármilyen felmerülő problémáért. Igazán nem állhatok jót magamért."
*
"Julie odamasírozott Matthez. Megállt előtte, és karba tette a kezét.
– Húzd fel a pulcsidat!
Matt grimaszolt.
– Öcsém, te aztán tudod, hogy indíts be egy srácot!
Julie nem tágított.
– Ha be akarnálak indítani, jobb módszerem is volna. Most pedig húzd fel a pulcsidat!
Matt felnézett rá, és igyekezett komolynak tűnni.
– Julie, borzalmasan megsért, hogy ilyen kevés hitelt adsz a szavaimnak. Azt hittem, a barátságunk eljutott arra a pontra, hogy legalább…
– Kelj fel! – Julie fölébe hajolt, és lecsukta a laptopját. – Kelj fel! – utasította ismét.
– Nevetséges vagy- mondta Matt nevetve, de felállt. – Fenntartás nélkül megbízom benned, nem halnál bele, ha te is ugyanilyen bizalmat tanúsítanál az irányomba.
– Muti!
Matt a fotel felé sasszézott, és elhátrált pár lépést.
– Nem vagy ma valami jó hangulatban. Gyanakvón és gorombán viselkedsz.
Julie feléje lépett, így Matt tovább hátrált.
– Húzd fel a pulcsid!
– Figyelj, bejönnek nekem az agresszív csajok, de ez kezd nagyon fura lenni.
Julie megragadta Matt pulcsijának a derekát, és fél kézzel felrántotta, míg a másikkal lefelé húzta a fiú pólójának szegélyét. Matt megfogta a kezét, enyhe tiltakozásként, de a lány nem volt hajlandó elengedni a ruhát.
– Aha! – A pólóra hunyorgott. – Na jó, gőzöm sincs, mi ez, de tuti gyík.
Matt még mindig fogta a kezét, de már nem próbálta eltakarni a pólóját.
– Egy koffeinmolekulát ábrázol. Imádnod kéne, tekintve, hogy betegesen rajongsz azokért a borzalmas löttyökért, a függőjük vagy. Bár igaz, ami igaz, nem is lehet őket valódi kávénak tekinteni."
*
"– Mesteri szerető vagy?
– Na, itt ér véget a kis esti csevejünk.
– Fogadok, hogy mesteri szerető lehetnék. Nagyon energikus vagyok. És gyorsan tanulok.
– Most már tényleg le kéne feküdnöd."
Trilógia kötetei:
Szeretni bolondulásig
Titkolni bolondulásig (Link)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése