Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Besorolása:Romantikus, regény, szerelem, fantasy,
Kiadás éve: 2011
Oldalak száma: 422
Eredeti cím: Obsidian
Fő szereplők: Daemon Black, Katy Swartz, Dee Black, Lesa, Matthew Garrison, Ash Thompson
Fejezetek száma:
Sorozat részei: Obszidián. Ónix (2) , Opál (3) Origin (4)
Kedveltségi szint a moly.hu szerint: 93%
Részletek:
"– Nem hiszem el, hogy megetted az összes jégkrémet, Daemon!
Összerezzentem, és megálltam az ebédlőben. Nincs az, az isten, hogy én abba a konyhába bemenjek.
– Nem ettem meg mindet!
– Ó, persze, saját magát zabálta fel! – sikította Dee olyan hangosan, hogy a tetőgerendák is beleremegtek. – Vagy a kanál volt? Jaj, tudom már! A doboz!
– Ami azt illeti, szerintem a hűtőszekrény – felelte Daemon szárazon. Elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy az üres doboz valaminek, leginkább emberi bőrnek csattan."
– Rendes körülmények között nem is – kerülte meg az autó hátulját. – De a húgom elszedte a kocsikulcsaimat, és nem is kapom vissza őket, amíg rendesen nem viselkedek. Átkozott macerás pótkulcsokat szerezni.
Igyekeztem megállni, de kitört belőlem a nevetés.
– Elszedte a kulcsaidat?
Mérgesen összevonta a szemöldökét, és visszatért az oldalamra.
– Ez nem vicces.
– Igazad van – nevettem. – Ez nevetséges!
Daemon sötét pillantást vetett rám."
A hangomat elkapta a finom szellő.
– Nem.
– Mindig azt tapasztaltam, hogy a legszebb emberek, az igazán, kívül-belül szépek azok, akiknek valójában fogalmuk sincs a hatásukról. – A tekintete a szemembe mélyedt, egy pillanatig csak álltunk Ott szoros közelségben. – Azok, akik közszemlére rakják a szépségüket, elfecsérelik. Az ő hatásuk elmúlik, a kinézetük csak egy kagylóhéj, semmi mást nem rejt, mint árnyakat és ürességet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése