2016. április 16., szombat

C. J. Roberts Epilogue – Epilógus (A sötét páros 3.)

Történet:

Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.


Író: C. J. Roberts
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Besorolás: Erotikus, Romantikus, regény
Kiadás: 2015
Oldalak száma: 232
Eredeti cím: Epilouge
Szereplők: Celeb, Olivia
Kedveltségi szint: 90%

Részletek:



-Te jó ég, azért kérdezed, mert tényleg fontolóra vetted?
-Valószínűleg - forgattam a szememet. Váratlanul ért,
hogy Livvie a biztonsági övét kicsatolva, vidáman rám
vetette magát. Rátapostam a fékre, és hallottam, hogy
hátulról rám dudálnak. - Livvie! Mi a fasz van? Vezetek!
A legkevésbé sem sajnálkozott.
-Annyira boldog vagyok! Annyira, annyira boldog! -
táncolt az ülésen, aztán visszacsatolta az övét. - Claudia be
fog szarni, amikor meglát téged. Rubi elképesztően
udvarias, de Claudiának állandóan jár a szája. Úgyhogy
számíts rá, hogy lyukat beszél a hasadba. Néha egy kicsit
személyeskedik, de majd figyelmeztetem előre, mennyire
zsémbes tudsz lenni. Te jó ég, mit fogunk enni?


-Mondd, hogy az enyém vagy, Livvie - ért utol a múltam.
-A tiéd vagyok, Caleb.
Szájával bejárta az arcomat és a nyakamat. Lassú és
szenvedélyes tempónk gyorssá és mohóvá fajult.
Megszívta a húst a nyakamon, amivel nyomot hagyott. —
Te pedig az enyém vagy. Csakis az enyém.
Utáltam, hogy Livvie és köztem hogyan kezdődött
minden. Gyűlöltem, hogy valaha is fájdalmat okoztam egy
ilyen elképesztően csodálatos embernek. A múltnak mégis
megvolt a maga szépsége. Volt idő, amikor azért
küzdöttem, hogy elérjek egy nagy célt és erősebb legyek.
Livvie szégyentelenül kinyilvánította, hogy szeret, nekem
pedig hatalmam volt fölötte. A múltam szörnyűségeinek
ellenére erőt merítettem a saját lelkem sötétségének
felismeréséből. Livvie fényt engedett az életembe, ami
elvakított. Támaszért kiáltottam az új világomban.






Megbántam, hogy vállalkoztam a válaszadásra. Legalább
tíz másik szörnyűség eszembe jutott, amit szívesebben
kibírnék, mintsem hogy szavakat formáljak az efféle
súlyos kérdésekre. A miért viszont mindig fontos az
embereknek. Nekem is az volt. Tudni akartam, miért
raboltak el. Tudni akartam, miért mutatott felém Rafiq igazi
ragaszkodást, amikor kicsi voltam. Az egész életem a
miértekről szólt. Válaszokkal tartoztam Livvie-nek.






2016. április 11., hétfő

C. J. Roberts Seduced in the Dark – Megigézve a sötétben (A sötét páros 2.)

Ár: 2.550 Ft
Kiadó: Könyvmolyképző

Történet:


A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása. Mi a bosszú ára? 
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni. 
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér. 
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?








Iró: C. J. Roberts
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Eredeti cím: Seduced in the Dark
Kiadás: 2012
Oldalak száma: 480
Fő szereplők: Celeb, Olivia, Metthew
Kedveltségi szint: 83%


Részletek:


- Egy olyan nőt sem ismertem előtted, aki megúszhatta volna ezt.
Potyogni kezdtek a könnyeim. Képtelen voltam bátorságot színlelni.
- Ne bánts, kérlek! - hadartam.
Higgadtan, a szája szélén bujkáló mosollyal nézett rám.
- Hát annak nem sok haszna lenne, igaz? Már így is eléggé össze vagy törve. Nem sok örömömet lelném benne.
Kifújtam a levegőt, amit észre sem vettem, hogy visszatartottam.
- Mégsem hagyhatom csak úgy annyiban a dolgot - tette hozzá, mire önkéntelenül megszorítottam a kezét.
- Miért feszültél meg? Mondtam már, hogy nem bántalak.
Megmagyarázhatatlan módon rázkódni kezdtem a zokogástól, de azért sikerült megszólalnom.





- Kérlek, ne legyél rám mérges - mondta, amitől ovisnak éreztem magamat, úgyhogy elengedtem. - Miattad hozott engem ide - folytatta. Arc- kifejezéséből látszott, hogy ostobának tart, amiért nem tudtam. Es hát nyilvánvalóan az is voltam.
- Hogy érted, hogy miattam?
- Törődik veled. Úgy törődik veled, ahogy én csak szeretném, hogy a mesterem törődjön velem - felelte szinte szomorú és töprengő hangon. - Tulajdonképpen örültem neki, hogy féltékeny voltál, látszott rajtad. Örvendetes változás, azután, hogy én voltam féltékeny rád.





Caleb ökölbe szorította a kezét maga mellett. Hagyni akarta, hogy a lány levegőhöz jusson, mielőtt megint bebocsátást kért volna forró, nedves szájába. Felsóhajtott, amikor Livvie a combjához nyúlt, hogy rátámaszkodjon, a másik kezével pedig megfogta a fa**t, hogy ismét bekapja.
A lány gyorsított a tempón. Csukott szemmel koncentrált az ütemre. Ezt már Caleb alig bírta. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek, és odanyúlt, hogy kezét Livvie-ére tegye, s fel-le kalauzolja az ajkainak ritmusában. I
Livvie lassított, Caleb pedig próbált uralkodni magán, hogy ne döfködjön a csípőjével. Keményebben! Gyorsabban!Mélyebbre!


2016. április 9., szombat

Zakály Viktória Szívritmuszavar (Szívritmuszavar 1.)

Történet:

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Csönge – a szerelem szava.

Író: Zakály Viktória
Fordította: -
Besorolás: ifjúsági, romantikus
Kiadás: 2012
Oldalak száma: 208
Eredeti cím: -
Szereplők: Hanna, Ádám
Kedveltségi szint: 81%

Részletek: 



Letette a könyvet, vissza arra az asztalra, ahol azok a példányok hevertek, amiket dedikáltatni lehetett, és amiket aztán megvételre a pénztárhoz kellett vinni. Még sosem dedikált. Mit kell ilyenkor írni? Sok szeretettel? Gratulálok? Használja egészséggel? Elhagyta az a kevés humorérzék is, ami ilyen ideges-vigyorgós helyzetben rátörhet az emberre, és máris görcsösen gondolt arra, hogy mi vár rá az elkövetkezendő percekben. Haza akart menni, csak éppen azt nem tudta, hogy hol az a hely.

Mi is felhúztuk az ágyneműket, és nevettünk a gondolaton, hogy mi lett volna, ha esetleg azt kérdezitek meg, hogy itt aludhattok-e velünk. Nevettem, de valójában nem is tartottam olyan elviselhetetlennek a gondolatot.
A gumis lepedővel meggyűlt a bajom, Rami, az egyik csoporttársam segített felhúzni, alig bírtam cibálni egyedül, de szerencsére benne volt erő, és beerőltettük a textilt az ágy réseibe. Nem is sejtettem, hogy te mindezt hátulról élvezettel figyelted, ahogy én abban az apró szoknyában térdelek az ágyon, és cibálom a lepedőt. Néha igazán lehetetlenül tudtál viselkedni, pasi voltál a javából. Tudod, hogy értem.
Fazekas tanár úr jött be, és megzavart téged a nyilvánvalóan korhatáros gondolatokban, hogy el kell menni a kis boltba, másnapra megrendelni a reggelit. Amíg a lányok megterítenek az ebédhez, a fiúk igazán ráérnek, elmehetnek.

Azt hiszem visszatértem!

Sziasztok!



Azt hiszem visszatértem! Mostanában rengeteg az időm és úgy döntöttem jó dolgokra fogom felhasználni ezt a sok időt. Úgyhogy a blog újra megnyitja kapuit az ide tévedők részére. Tudom hosszú kihagyás volt amit sajnálok és nem kezdek kifogásokat keresni. Szóval mostantól folytatok mindent ott ahol abbahagytam, de persze lesznek kis változások mint például: nem csak könyvekkel fogok foglalkozni hanem filmekkel, inspiráló képekkel írók számára, Csináld magad hasznos dolgokkal, és sorolhatnám. Egyenlőre ennyi lettem volna mára. Nemsokára jelentkezem!

Ui.: A blogger nevem változásán ne lepődjetek meg ez a valódi nevem :)






xx Nóri