 |
| Kiadó: Maxim Ár: 3. 999 Ft |
Történet:
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen.
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?
Részletek:
"– De anyu, soha nem ütne meg!
– Egy szóval sem mondtam, hogy megütne.
– Akkor jó, mert nem is ütne. Soha. Mi bajod? Muszáj minden alkalommal kivallatnod Galénról?
Ezúttal anyám von vállat.
– Szerintem az a helyes. Majd ha anya leszel, megérted.
– Ne nézz hülyének! Ha Galén cirkuszol, akkor vagy kirúgom vagy kinyírom. Erre szavamat adom.
– Azt hiszem, ennél többet nem kívánhatok – vajazza meg anya nevetve a muffinomat."
"– Megértem, ha nem kívánsz tárgyalni róla. Én sem akarok. Arról, hogy megtaláljam a különleges páromat, majd kiszolgáltassam a tulajdon bátyámnak. Abban a tudatban, hogy a szigeteken párzik vele, magához öleli…
Galén szabályos horogütést mér a barátja orrára. Tóraf meztelen mellkasára vér fröccsen. Hanyatt esik, befogja az orrlyukát, azután fölkacag."
"– Meg akarsz ölni? – ordítja Raína, és az arcára tapasztja a kezét, mintha pofon ütöttem volna. Zavarodott, üveges a tekintete, sírással küszködik.
– Szórakozol velem? Te vezetsz!
– Azt mondtad, lépjek a fékre, hogy előremenetre kapcsoljak, azután lépjek a jobb pedálra, hogy…
– De nem egyszerre!
– Hát ezt előbb is mondhattad volna. Honnan tudhattam volna?
– Baromira úgy viselkedtél, mint a dalai láma, amikor megpróbáltam elmagyarázni, hogyan válts – horkanok föl. – Azt mondtam, az egyik az előremenet, a másik a megállás. Nem lehet egyszerre megállni és menni! Döntsd el, melyiket akarod!"
Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál.
Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?
Részletek:
"- Jaj, Romal, te bohóchal! Ez természetesen nem vélekedés. Ez itt valóban a lányom, és egyáltalán nem hunyt el, öreg barátom - húzza végig nyomatékképpen a kezét Nália előtt.
- Inkább azt szeretném tudni, hogy te mit akarsz mondani, Romal - úszik Antonisz és Nália mellé Grom.
Galénban most tudatosodik, hogy a „tiszteletükre” idesereglett sziréncsapat érkezéskor nem hajolt meg előttük illendően. A szirének mintha teljesen figyelmen kívül hagyták volna a tényt, hogy Grom a tritonkirály. Romal ezúttal bólint, de még ez sem a fejedelmi személyek üdvözlésekor szokásos teljes meghajlás.
- Bocsánat, királyom. Nem tudom, hol keletkezett zavar, de biztosíthatlak, hogy tisztázni fogjuk az ügyet.
- Miféle ügyet? - kérdezi már-már morogva Grom.
- Természetesen a vendéged kilétének ügyét, felség - úszik előre Jágen.
- Elnézést, de én már megerősítettem a személyazonosságát - tölti be a Jágen és Romal közötti helyet Jadór. - Ez ténylegesen Nália, a poszeidón hercegnő. - Értékeljük a közreműködésedet, Jadór - biccent Jágen -, elvégre köztiszteletben állsz, mint nyomkereső. És amennyiben ez itt Nália volna, mondanom sem kell, mennyire örvendeznénk, hogy visszatért hozzánk a hercegnő. Más nyomkeresőknek azonban, olyanoknak, akiket magad képeztél ki, az a meggyőződésük, hogy új vendégünk semmiképpen sem lehet Nália. Sőt eddig soha nem is észlelték ezt a jövevényt."
"Szerintem legfőbb ideje találkoznunk Milligan
doktorral - emeli föl kissé az állát Rachel. - Részemről tudnék mit kezdeni egy-két napi szállodai
kényeztetéssel, Milligan doktor pedig legalább vethetne egy pillantást Raína torkára.
- Tényleg? Repülővel mehetünk hozzá? - néz rám
izgatottan csillogó szemmel Raína. - Vízben és szárazföldön már voltam, de levegőben még soha. Eszembe jut, milyen hatást gyakorolt a repülés Galénra - a sugárban hányás megvan valakinek? Nincs igazán kedvem Raína-féle okádékot eltakarítani. A lány sóvár tekintete láttán azonban nincs szívem közölni ezt.
- Rendben - sóhajtom. - Ülhetsz az ablakhoz.
Raína úgy tapsol, akár egy fóka.
- Holnap tanítás utánra veszek jegyet - megy vissza a konyhába Rachel. - De csak közvetlen járatra. Nem fogok a defektes lábammal összevissza csámborogni a repülőtéren."
"RAÍNA, GALÉN és Tóraf társaságában többször
körbeúszom Kanton szigetét, hogy megismerkedjünk a térséggel. A belső lagúnában mindenféle halfaj hemzseg, ami tízszerte könnyebbé teszi majd a feladatomat. A hét-nyolc nyomkereső, aki figyel bennünket, arról számol be, hogy eddig senki sem
hagyta el a szigetet, és senki sem jött ide - ami jó jel.
Rachel istenien szórakozott a repülőterek menetrendjének összezavarásával és hasonlókkal. Hamarosan várható az érkezése, motorcsónakkal hozza a mentőmellényeket. Galén és én megértetjük a nyomkeresőkkel, hogy ő nem ellenség.
- Mindenfelé szét fogja szórni a mentőmellényeket - magyarázza nekik Galén. - Az a célunk, hogy kimentsük innét Jágent és Mjuszát. Emberveszteséget nem kívánunk okozni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése